Érveim a „Fidesz+Izé” vagy a „Magyar Péter+Izé” koalíciók mellett

„Végignézve a 2010 óta zajló NER-evolúción, nem látom, hogy csőstül szakadna ránk a príma kormányzati utánpótlás. Oka ennek ezer dolog, de az egyik igazán fontos az, hogy az Egy Nagy Párton belül nincs, illetve másféle verseny van.

Ha pedig 2026-ban egy egyszínű Tisza-kormány áll föl, akkor minden fenti kérdést a hatodik hatványra kell emelni. Ha Magyar Péter az elmúlt évtizedek szinte minden, politikailag akár csak közvetve involválódott szereplőjére nemet mond, azzal kidob minden, minimálisan is releváns politikai tudást is, ami a jó kormányzáshoz kell. Félreértés ne essék: valahogy meg lehet oldani ezt a feladatot az ő merítésével is, még az elfeledett Németh Lászlóné se döntötte be a NER-t; de ha már cserélünk, hadd várjak többet, mint azt a magyarázkodást, amit az énekes tehetségkutatók selejtezőin búcsúzó hamisak szoktak levágni, hogy »pedig volt nálam rosszabb is«. Jó lenne végre, ha nem továbbra is egy akolból, egy alomból jönne a teljes döntéshozói kör.

Jó lenne végre, ha visszatérne a közéletbe is a megegyezés, a kompromisszum kényszere, az egyeztetés divatja, a (kisbetűs) párbeszéd napi gyakorlata.

Hogy lehetne ezt megoldani? Egyet kéne csak visszalépni. Varga Judit igazságügyi miniszter volt az előadója annak a 2020. november 10-én, 23:59-kor benyújtott (ma már értjük, miért töltötte e kései órát is inkább kodifikációval) T/13679. számú javaslatnak, melyben ez szerepelt:

»pártlistát az a párt állíthat, amely – legalább kilenc megyében és a fővárosban – legalább ötven egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított«.”

Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala